Elcserélt szerepek – szerepjátszmák

mqdefaultTalán semmi nincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkát, akiben megbízhatunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. “ (Hemingway)

Életünk során sokféle szerepet játszunk. Vagyunk csecsemők, gyerekek, kislányok, kisfiúk, kamaszok, szerelmesek és házasok, férjek, feleségek, apák, anyák, nagyanyák, nagypapák; és ezek mind csak a családi szerepeink, mert ezeken felül még vagyunk vezetők és beosztottak, hívek, párttagok, osztálytársak, betegtársak, barátok, bajtársak, de még egy néphez is tartozunk, és minden egyes szerepben másképp szeretünk.

Sok házasság borul föl azért, mert a feleség nem jól játssza az anya szerepét. Nem erre szerződött. Ő a szerelmes feleség szerepére szerződött, s kezdetben fogalma sem volt, hogy infantilis párjának nemcsak a szerető, de ráadásul még az anyuka szerepét is el kell játszania. És ha mondjuk, van olyan okos asszony, hogy ezt a mama-szerepet is eljátssza a párjának, még mindig nem biztos, hogy sikerrel jár, mert ha a férfinak ostoba anyja volt, aki rosszul szerette őt, a hibás minta beégett a lelkébe, és szegény feleség ilyenkor hiába tesz bármit, a mintát nem tudja feloldani. De fordítva is így van.

Ezzel azt akarom elmondani, hogy nagyon gyakran a házasságban hatalmas harcot vívunk egymás gyerekkorával. Az a férfi ugyanis, akinek anyjával harmonikus, megoldott viszonya volt, nem marad gyerek. Felnőtt lesz, szuverén, érett ember, s úgy is lehet számolni vele. De azzal a férfival, aki hurcolja magában zavaros és megoldatlan mama-képét, nem lehet felnőtt emberként számolni, mert nemcsak a sérelmét hordozza magában, hanem sajnos a szerepet is, amikor a sérülés érte: hordozza magában a sebesült gyermeket. És nem ért a felnőttek nyelvén. Csak gyermeknyelven ért. Egy ilyen férfi lehet bármi, bokszbajnok, államelnök, nagy cég vezetője vagy kamionsofőr, aki naponta tizennégy órát robotol, lehet kemény üzletember vagy tábornok – mint férj, mint élettársa egy nőnek gügyögni kezd, s előbb-utóbb kibukik belőle a sérült kisgyerek. Mit csináljon ilyenkor ez feleség? Attól függ, mennyire szereti párját. Felnőni ugyanis senki helyett sem lehet, és ha a férfi nem akar, akkor a társa semmit nem tehet. De ha igen, egy jó feleség (sok küszködéssel és alázattal) meg tudja váltani férjét a rossz gyerekkorától. Ha azonban a férfiban nem tudatosodik az elintézetlen múlt, akkor a követelődző gyermeket cipelni fogja magával, míg föl nem nő, és alkalmassá nem válik a következő életszerepére, hogy végre felnőtt emberként szeressen. Minden “szerepünk” az örök nagy szeretetnek egy-egy iskolája. S mivel a szeretet nem magándráma, hanem mindig másokkal függ össze, még arra is mód van, hogy mások baját segítsük megoldani.

A megoldás kulcsa nálad van!